Kocsis Mihály szakmai önéletrajza


1955. július 4-én születtem Mezőtúron. Középiskolai tanulmányaimat a budapesti Fazekas Mihály Gimnázium matematika tagozatán végeztem. 1979-ben a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán orosz nyelv és irodalom – orosz nyelvtörténeti speciális képzés szakon, majd 1984-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán ukrán nyelv és irodalom szakon szereztem diplomát. A dr. univ. fokozatot 1989-ben, a PhD tudományos fokozatot pedig 1996-ban kaptam meg; mindkettőt Szegeden, orosz, illetve szláv nyelvtörténet tárgyból. 2005-ben az ELTE-n nyelvészetből habilitáltam. A Magyar Tudományos Akadémia doktora címet 2010-ben szereztem meg. Francia és olasz nyelvből középfokú nyelvvizsgával rendelkezem.

Az egyetemi tanulmányok befejezése után a JATE­n tanszéki könyvtárosként, majd dokumentátorként dolgoztam. 1990­ben az akkori Szláv Filológiai Tanszék (mai jogutódja: Szláv Intézet) adjunktusa lettem. 1997­ben neveztek ki docenssé. Ugyanebben az évben – ötesztendei helyettesítés után – megbízást kaptam a Szláv Intézet keretében újjáalakuló Szláv Filológiai Tanszék vezetésére. Azóta kétszer hosszabbított megbízatásom 2016­ig szól. Tanszékvezetőként a Szláv Intézetben helyettes vezető, majd 2007-től kezdve intézetvezető vagyok. Egyetemi tanári kinevezésemet 2011 júliusában vettem át.

Tanszékvezető­helyettesként fő feladatom három új szláv szak (bolgár, szerb és ukrán) megszervezésének az irányítása volt. E három szak 1993­től működik a szegedi egyetemen. (Az ukrán szaknak mindvégig szakgazdája voltam.) 2004–2008 között – Ferincz István intézetvezető docens megbízatását, munkáját folytatva – koordináltam a bolognai rendszerű képzési követelményeket kidolgozó szlavisztikai egyeztető fórum munkáját. Az Szegedi Tudományegyetemen 2006-tól működő szlavisztika alapszak, valamint – 2010. szeptemberi indulása óta – a szlavisztika mesterszak szakgazdája vagyok. Ellátom az SZTE ukrán záróvizsga-bizottságának elnöki teendőit, az ELTE hasonló bizottságának pedig külső tagja vagyok. 2001­ben belső alapítóként vettem részt Szegeden az új nyelvtudományi doktori iskola szláv nyelvtörténeti programjának kidolgozásában. Jelenleg e program vezetője vagyok.

Oktatói munkám középpontjában az orosz és az ukrán nyelv történetének tanítása áll. Emellett folyamatosan oktattam ószláv nyelvet és ukrán dialektológiát is. A bolognai rendszerű képzés bevezetése óta tartok előadássorozatot Szláv népek és nyelvek, ezen kívül néhány éve egy másikat is A szlávok történelme és kultúrája (ukránok) címmel; többször hirdettem írástörténeti, újabban ukrán helyesírás-történeti szemináriumot. Orosz nyelvtörténetből és kódexolvasásból a doktori képzésben vezettem kurzusokat.

Tudományos kutatásaim szintén a keleti szláv nyelvek történetéhez, különösen azok forrásaihoz kapcsolódnak. Egyetemi hallgató koromban az Orosz Nyelvtörténeti Diákkör tagjaként több OTDK-n részt vettem; 1977­ben első díjat kaptam. Első szakdolgozati témám egy 1270-ben másolt óorosz egyházi szláv kézirat (az ún. Novgorodi Evangélium) szövegének alaktani vizsgálata volt. Később érdeklődésem egyre inkább az ukrán nyelvemlékek felé fordult: mind második szakdolgozatom, mind egyetemi doktori értekezésem az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött XVI. század végi ukrán homiliárium, a Szkotarszkei Tanító Evangélium nyelvi sajátosságaival foglalkozott. Így váltam lassan a H. Tóth Imre professzor által alapított és vezetett szegedi paleoszlavisztikai iskola tagjává.

1997 és 2003 között három magyarországi ukrán nyelvemlék szövegét jelentettem meg kommentárokkal, részben kísérő tanulmányokkal együtt. A hazánkban őrzött XVI. századi ukrán egyházi kéziratok leírását és helyesírási elemzését összefoglaló mű pedig 2008-ban látott napvilágot. E munkát akadémiai doktori disszertációként is benyújtottam, majd 2010-ben sikeresen megvédtem.

Publikációim 1981 óta jelennek meg. Közöttük öt önálló kötet található: az evangéliumi verskezdetek ószláv nyelvű betűrendes mutatója, a Szkotarszkei Tanító Evangélium, valamint – három részben – a Szegedi Minea szövegének kiadása, egy monográfia a 2002­ben megtalált Létai Mineáról, végül a 12 kódexet feldolgozó – már említett – összefoglaló munka. (Valamennyi könyv a Bibliotheca Slavica Savariensis sorozat tagja.) Ezen kívül munkatársa voltam annak a háromkötetes szótárnak, mely az ószláv nyelv XI–XII. századi óorosz másolatú emlékeinek szókincsét dolgozta fel (szerk. H. Tóth Imre); társszerzője egy XIII–XIV. századi középbolgár kódexről (az ún. Budapesti Evangéliumról) írott monográfiának. Tagja lettem annak a szerzői közösségnek, mely – osztrák és magyar szempontból nézve – az ukránok (rutének, ruszinok) nyelvéről és egykori kulturális életéről állított össze könyvet. Társszerzőként részt vettem egy egyetemistáknak szánt ukrán nyelvkönyv és egy ukrán nyelvtörténeti szöveggyűjtemény összeállításában. Végül megemlítem azokat a publikációimat, melyek a magyarban található keleti szláv, illetve a keleti szláv forrásokban olvasható magyar szavak történetével foglalkoznak.

    1993 óta munkakapcsolatban állok Vaszil Nyimcsuk professzorral, az Ukrán Tudományos Akadémia Ukrán Nyelvtörténeti Osztályának vezetőjével, aki később az Ukrán Nyelvtudományi Intézet igazgatója is lett. (A Szkotarszkei Tanító Evangélium kiadásához az előszót Nyimcsuk professzor írta.) Két éven át (2004–2005) dolgoztam abban a nemzetközi kutatócsoportban, melyet Michael Moser, a bécsi egyetem és Zoltán András, az ELTE professzora vezetett. (E kutatás eredménye az említett osztrák–magyar kiadvány.) A jelölt kutatóintézetének felkérésére két alkalommal írtam ajánlást ukrán akadémiai rendes tagsági pályázat támogatásához.

    Itthon az SZTE és az ELTE nyelvtudományi doktori iskolájában rendszeresen kapok felkérést szigorlati vagy bíráló bizottsági tagként való közreműködésre, opponensi vélemény írására. Többször voltam hivatalos bírálója akadémiai doktori értekezésnek is.

1990 óta körülbelül negyven hazai és külföldi konferencián szerepeltem. Előadást tartottam többek között három ukrán kongresszuson (Lvov 1993, Odessza 1999, Csernyivci 2002). 1991­től 2005-ig titkára voltam a Magyarországi Ukrainisták Egyesületének (a kongresszusokat szervező MAU magyarországi tagszervezetének). 2000­től a Magyarországi Ukrainisztikai Intézet (fenntartó: Ukrán Országos Önkormányzat) vezetője vagyok. Fő szervezőként hét szegedi ukranisztikai konferencia rendezését segítettem (1996, 1999, 2002, 2005, 2008, 2011, 2014). Szerkesztem a konferenciák előadásait megjelentető Hungaro­Ruthenica c. periodikát.

    2014 májusa óta a Szegedi Akadémia Bizottság Nyelv- és Irodalomtudományi Szakbizottságának elnöki teendőit is ellátom.

    Több tudományos pályázatban való részvételen túl 1993-ban, 1998–2000-ben, 2006–2008-ban és 2013–2014-ben egyéni OTKA-támogatást kaptam. 2002–2005 között Széchenyi István Ösztöndíjban részesültem. Több cikluson keresztül voltam munkahelyemen a Kari Tanács, valamint a kari Oktatási Bizottság tagja; jelenleg a Gazdasági Bizottság munkájában veszek részt. A nyelvészeti habilitációs bizottságnak tagja, az EHB-nak pedig póttagja vagyok.



Publikációs jegyzék: kocsis_mihaly_publ_jegyzek.pdf